napló vagy vmi olyasmi

Gyűlölöm, mikor nyuszi vagyok, és ha valamikor nyuszi tudok lenni az az, amikor egy szép leány megdobogtatja a szívem... na ilyenkor van az, hogy nem csak a kezem remeg meg, hanem cserben hagy az optimizmusom, nem tudok gondolkozni, nem jut eszembe semmi poén, és úgy azt hiszem ez az egyetlen olyan szituáció, amikor inkább csöndben vagyok. De gondoltam most leírom ide, hátha így tanulok végre a hibámból...

Ma korábban jöttem haza (ez azért fontos, mert az illető, akivel összefutottam valószínűleg ilyenkor jár haza, tehát soha többet nem fogom látni...) szóval megláttam a megállóban (ma máshol szálltam fel, szóval ez sem egy jó hír hosszú távon...) valamin nagyon szépen mosolygott és már akkor kiakadtam, hogy milyen szép a mosolya, de persze nem csináltam semmit... (1 hiba), ő az első kocsihoz ment én a másodikhoz. Aztán mikor megjött a metró mégis az én kocsimba szállt (nem miattam rám sem nézett), de ezt akár jelnek is vehettem volna (annak is vettem, de mondjuk még kellett volna másik 100000, hogy komolyan vegyem) Aztán lett volna mellette hely, ahogy ugye könnyebb megkérdezni, hogy feleségül jönne-e hozzám :) de én persze nem oda ültem (2. hiba) aztán le kellett szállnom a Pillangónál (mert ott volt a kocsim) és bánkódtam, hogy mekkora barom vagyok.... de ő is leszállt... :))) innentől még elég sokáig egy irányba mentünk, de nem mentem oda... (3.,4., 5....... hibák).

De most tényleg mit veszíthettem volna? Ha azt mondja, hogy bocs nem akkor is most egy csupa mosolygós levelet írnék, helyette itt szívom a fogam, és fogom a fejem....

fu kicsit megváltozott a blog.hu felülete (nekem bejön nézzük létre tudom-e hozni a bejegyzést)

Voltam pránanadi táborban pár napot, nem árt ha az ember nyitott a világra :) és részt vettem életem első közös meditációján. Na az kiderült, hogy ez nem lesz az én műfajom. Előtte volt leborulás, ami nagyon jó volt, viszont ez azt jelentette, hogy 5-kor keltem, utána elrohantam kaját venni a táborban lévő árushoz, aki ismerve a csapatot korán nyitott :) minden nap kivéve vasárnap... na milyen nap vala azon a bizonyos napon? igen.. szóval vissza a sátorhoz, ahol találtam egy barackot, gyorsan megettem és mentem borulni (ez kb egy órás reggeli tornának lehet tekinteni - persze ennél sokkal többről van szó, de mivel ez a blog az étkezési szokásaimról szól most csak ez releváns) szóval borulgatás után irány a meditáció. Ezt azt hiszem 7 körül kezdődött, mivel én már 5-kor is éhes voltam a barack meg nem tartott sokáig elég nehéz volt jó arcot vágni a dologhoz... de belevágtam. A meditáció kb egy óra volt közben végig azon járt az eszem, hogy éhen fogok halni, valahogy így:

Mester: - érzed, hogy átjár a sárga fény

Én: hát ha azt nem is, de azt igen, hogy mindjárt éhen fogok halni :)

utána mivel az volt az utolsó nap a táborban szépen megköszönték mindenkinek, aki bármit csinált a táborban. Ezek derék segítőkész emberek és jó sokan voltak 9-kor még mindig nem tudtam enni, szóval mikor fel lehetett állni én nem a derék embereket, láttam, hanem olyan akadályokat akik elválasztanak a kajámtól, szóval ha meditálni nem is meditáltam minden önuralmamat mozgósítottam és nem tapostam le senkit...

Irány az kis közért - aki eddigre kinyitott :))))) - vettem két csigát, meg egy vizet (rövid szavak nem vacakoltam) és gyorsan ettem. Azt hiszem éhesen nem szabad meditálni ;)

Valami most megváltozott, mindig is hajlamos voltam a pofonoktól padlót fogni, ami most változott, hogy nagyon hamar visszakerülök a két lábamra, tegnap pl. egy előadásnak köszönhetően, máskor csak úgy az évek alatt összeszedett elméleti tudás akar megjelenni a gyakorlatban. Ennek megfelelően most azon vagyok, hogy beleálljak néhány pofonba és megszokjam a felállást ;)

Tegnap tartottam egy előadást, a biztonságos internet használatról egy középiskolában önkéntesként. Nagyon jó érzés volt, szerintem jól is sikerült, meg a jelenlévők is jó véleményeket írtak :) szóval ez egy jó élmény volt

Nem szeretnék erre a dátumra emlékezni, de eszembe jutott... ezért bemásoltam ide Anyum egyik nagy kedvencé:

https://www.youtube.com/watch?v=jMxd9EjLtkI

Nem sos a kérdés, de ha veszek egy mókust és elengedem az erőmben, akkor keres magának egy lakot, vagy megpróbál hazamenni?

megj: nincs reggel, csak most eszembe jutott :)

ma voltam először úszni :)) reggelre tudtam csak olyan helyet találni, ahol csiszolják is a technikámat, ami katicák között (lásd korábbi bejegyzést ;) ) igen jónak számít, meg talán még baltanyelek között törhetnék babérokra.. a lényeg, hogy korán kellett kelni és annyira aggódtam, hogy nem fog menni, hogy már 4-kor felriadtam, hogy úr isten elaludtam.... és persze én voltam az első az uszodában szóval a portán vártam, hogy kezdjünk...

új év, új fogadalmak, új bejegyzés ;)

A hátammal járok masszőrhöz és ma csinált ilyen köpölyözést. Ezek lényegében tapadó korongok, amik 15 percig voltak a hátamon. Atom durván kiszívta 6 ponton a hátam. Ami miatt ez igazán vicces az az, hogy szeretnék járni úszni, szóval valószínűleg megalapítom a katica csoportot a köv. alkalommal :D

szerintem már senki nem olvassa a blogom, de most kedvem lett beírni ide: ha olyan kocka lennék mind sokan gondolják Andornak hívnám a fiam (AND, OR) :))

ui: az igazsághoz tartozik, hogy én nem vettem ezt észre, de nagyon bejön ;)

Elgázoltam egy madarat :(

Jöttem haza a nyár negyedik esküvőjéről és átrepült a kocsi előtt két madár (veréb) és az egyik egyszer csak belekerült a kocsi szelébe... aztán láttam, hogy szegény ott bucskázik a betonon mögöttem a szárnya még szétnyitva pörgött és a mögöttem jövő Renault kereke pont átment rajta... nagyon sajnáltam szóval neki ajánlom ezt a bejegyzést

Reggel van (igen másnak már délelőtt :) ) és falatozgatok, erre rájöttem,hogy vagyon fáj a rágó izmom, csak nem tudtam, hogy mitől: a válasz a szotyi amit tegnap eszegettem... nem szánalmas ez nagyon? :)

tudtátok, hogy ha a forralt borba a szükséges mennyiség kb. 40 szeresét teszitek elzsibbad tőle a nyelvetek?

hogy mik vannak :)

eddig itt a saját gondolataimat írtam le, de nővérem írt pár szót a lelkésznek Anyunkról, hogy milyen volt és úgy gondoltam itt a helye (írt egy nagyon szép elköszönést is, azt nem másolom ide, de nekem az is könnyeket csalt a szemembe)

Anyu rettentően szerény ember volt. Törékeny alkatú, aprócska, kapkodó mozgású. Mindenkivel barátságos, mosolygós, közvetlen. Egyszerűen élt mindig beérve azzal a kevéssel amije volt. Az elképzelhető legegyszerűbb dolgok tették boldoggá. Az hogy rólunk és az unokáiról gondoskodhatott, hogy tudta nekünk milyen fontos, hogy Ő van. Hogy valaki pár kedves szót szólt hozzá, megdicsérte vagy valamilyen apró gesztussal jelezte felé a szeretetét.Mindig azzal volt elfoglalva, hogy hogyan segíthet másokon, hogy mivel kedveskedhet az unokáknak vagy nekünk. Ha esetleg volt pár forintja azt biztosan az unokákra költötte. Még az utolsó napokban is azon gondolkodott, hogyan tudna valamilyen kis munkát keresni, hogy a nyugdíját kiegészítse, pedig végigdolgozta az életét. Az élet nehézségei megviselték, mégsem irigykedett soha senkire.

Még mindig úgy aggódott értünk, mintha kis gyermekek lennénk. Ha betegek voltunk szinte Ő is belebetegedett.

Sok mindent lehetne róla mondani, de szavakkal szinte lehetetlen kifejezni, hogy mit jelentett Ő nekünk.

általában azért írok verseket, hogy valamilyen érzést fejezzek ki vele, de ma rájöttem, hogy anyukám elvesztéséhez írt versek inkább mondókák tingli tangli rímek, nem fejeznek ki semmit nem kicsit vagyok ezen kibukva

ui: ma nagyon érzem a temetés közelségét elég rossz napom van (pedig ma nem otthon vagyok)

Nagyon sokat gondolok anyumra. Annyiszor nyúlnék a telefonért, hogy felhívjam vagy fordul meg a fejemben, hogy ő hív. Többször voltam fent a lakásban meglocsolni a virágait és még mindig annyira távolinak tűnik minden. A hétfők és a legnehezebbek olyankor otthon dolgozom, egyedül vagyok, és általában nála ebédeltem, jó lenne ha lenne egy hely ahol kicsit emlékezhetnék rá és közben tehetnék érte valamit, azt hiszem ezt majd a sírjánál tehetem meg... bár nagyon félek a temetéstől, nem örülne, ha látná, hogy szomorú vagyok

mindig sürgött, mindig forgott,
mikor látott rám mosolygott
mindig adott, sosem kért
kiskoromban mesét mesélt
nagyobb lettem, ott volt velem
beteg voltam fogta kezem
segített, hogy férfi legyek
mégis bőgök, mint egy gyerek

2011.04.15

rég írtam olyat, ami érzelmeket is tartalmaz, de ma jó pár dolog kikivánkozik belőlem:

Azt hiszem jó ember vagyok és tudom, hogy minden ami jó bennem
anyukámnak köszönhetem. Mindig is szerencsésnek vallottam magam, hogy
ilyen szeretetben nőttem fel. Anyukám pár éve elég rossz egészségi
állapotba került az orvosok nem tudták mi baja, sokat aggódtunk érte.
Kb egy éve viszont megtalálták az okot, kapott rá gyógyszert és
lényegében olyan volt, mint régen. Hol az unokákra vigyázott, hol
nekem dobott össze valami finomat, ha nem terveztem ebéddel vagy csak
szerettem volna meglátogatni. A nővérét ápolta, hetente utazott le
hozzá, hogy megfőzzön neki. Nemrég volt nálam vendégségben örült, hogy
szép lett a lakás - és boldogan hívott fel, mikor meglátta az új
hűtőmágnest, amit hoztam neki, és a hűtőjére csempésztem "ez eddig a
legszebb"

A mostani jó idő tovább növelte az életerejét kifejezetten fiatalos
volt napozgatott, készült a hétvégi családi ünnepre, ajándékot vett az
ünnepeltnek.  Boldogan számolgattuk a családdal, hogy 10-20 évet még
biztosan élni fog. Piszkált sokat az esküvővel, meg hogy szeretné
látni a gyerekeimet.

Múlt hét vége felé elkapott egy vírust (hányás, hasmenés). Tegnapelőtt
voltam nála, nem volt jól, de elzavart, nehogy elkapjam, nem szerette
a kólát de azt mondta most kér, hogy meggyógyuljon (állítólag ropi +
kóla ilyenkor az ajánlott)

Tegnap nem válaszolt a telefonra ezért felugrottam hozzá, mert aggódtunk

Ekkor sajnos már halott volt.

Amíg az ügyeletre vártam - a nővéremnél, mert együtt könnyebb és volt
jó pár óránk. Feltörték a lakást és elvitték minden értékét, feltúrták
a cuccait...

egy nagyon jó ember távozott el, számomra mindenképpen a legfontosabb

és végül pár sor, ami nem írja le az érzéseimet, de a tanács miatt idemásoltam

Édesanya

mikor éhes vagy megetet

mikor elesnél fogja a kezedet

tehetsz bármit: feltétel nélkül szeret

köszönd meg Neki minden nap!

amíg még lehet...

2011. március 28.

Nemrég (kb. két hete) voltam kontaktlencsét próbálni (nyaranta mindig probléma a napszemüveg hiánya és ez egy jó alternatíva szerintem).

Sajnos kiderült, hogy nagyon nem bírja a szemem, szóval nem fogok lencsét hordani....

Nem szeretnék általánosítani, de abban biztos vagyok, hogy az ember hasonlóan játszik, mint ahogy az élet egyéb területein viselkedik. Pl. aki fair a játékban az tisztán játszik szerintem az életben is, aki aljas azért, hogy nyerjen, az szerintem az élet egyéb területein is ilyen.

na már most ma voltunk lézeres lövöldözős játékon (sokadszor ez eddig nem infó) és volt ott pár tűzoltó is. A játék elején oda kell menni a bázishoz és egymás mellett sétálgatunk. Ilyenkor még nem megy a játék, de a fegyverek be vannak élesítve. Mentünk le a lépcsőn ők ott tanakodtak erre poénból tüzet nyitottak ránk, nagyon nem volt korrekt és ezek az emberek azok, akiknek még a munkájuk is az, hogy segítsenek a bajba jutottakon és gyerekeket hozzanak ki a tűzből... nem jól van ez így :(

Dolgozom egy hölggyel az egyik munkahelyem, akinek van egy nagyon szétszórt fia. A srác rendszeresen fordítva veszi fel a nadrágját (nem gond hogy hátul van a slicc) csak tépőzáras cipőt vesznek neki, mert képes 40-50 percig vacakolni egy fűzőssel,  mert megpróbálja kikötés nélkül aztán kicsit lazítva aztán még egy kicsit lazítva... 

mondtam neki nemrég, hogy á én is csinálok ilyeneket (fel is hoztam pár példát, hogy megnyugtassam ;) )

nemrég megtudtam milyen jól sikerült:

"örülök, hogy itt dolgozol velünk, mert legalább látom, hogy van esélye annak, hogy a gyerekem is boldogul"  :)) jó példaképnek lenni ;)

ezt nagyon régen (dec 15-én) írtam csak most vettem észre, hogy nem publikáltam (módosítottam a dátumát)

megint el vagyok maradva pár dologgal, az egyik a síelés, amire még várni kell, mert az kicsit hosszabb, addig két dolog

1. telefon: tök profi a telefonomon van olyan védelmi cucc, hogy bekapcsoláskor egy mintát kell rajzolni rá (3*3 pötty és bizonyosokat kell sorrendben összekötni). Tapasztalat: amit két kézzel meg tudok csinálni (persze úgy is nehezen, hogy tényleg biztonságos legyen) azt vezetés közben, egy kézzel nem nagyon. Így mikor el vagyok tévedve, vagy csak simán csevegni szeretnék elég sokat vacakolok, mire használni tudom a telefonom... nem nagyon élek ésszel :)

2. kocsi nemrég késő este értünk haza sok csomaggal, a vége az lett, hogy elfelejtettem bezárni a kocsit. Fel is forgatták, a biztosítékokat is babrálták, de nem vittek el semmit. Tapasztalatok:

• Mázlista vagyok :)
• nem ártana bezárni a kocsit
• nehéz elkötni a járgányt :) (vagy bénák voltak)
• Nem visznek el olyan dolgokat, mint PDA bölcső, telefon töltő, térkép jégoldó :)))

Két dolgot már nagyon rég meg szeretnék írni ide ezeket most egyben lenyomom

1. IPM: ez egy magazin, amit mindenkinek csak ajánlani tudok szerintem zseniális (többet szerettem volna írni, de hát :))) )

2. Könyvolvasó vettem ügyebár egy kindle-t. Imádom a 4. könyvet olvasom még csak rajta, de nagyon szeretem. Mielőtt megvettem olvastam egy cikkben, hogy egy srác úgy akart lapozni, mint egy könyvben - mondtam is, hogy baromság. De nemrég csörgött a telefon, mikor olvastam és mielőtt a könyvolvasóra ráhajtottam volna a tokot gyorsan odatettem egy lapot, hogy tudjam, hol tartok... hát ez majdnem olyan, mint a rendes lapozás :D - röviden erről is csak jót tudok mondani ;) 

Képzeljétek a minap (tegnap) beragadtam a liftbe. Szépen mentem lefele és a földszintnél nem nyílt ki az ajtó. Megpróbáltam kicsit kinyitni és lift alja kb. 20 centivel volt fszt. alatt. A külső ajtó meg nem nyílt ki. 

Fel akartam hívni a gondnokot, de az új telómban nincs benne a száma. Szóval használtam a segítség kérő gombot, ami szépen bemondta, hogy ne essek pánikba nyugodjak meg vették a jelzést- aztán végül a gondnok vette fel, aki kb. 5 perc múlva ki is szabadított :) azt monda mázlim volt 1 órát távol volt éppen akkor ért vissza mikor hívtam.

Már egy ideje tudom, hogy az életem rendszeresen szolgáltat olyan szituációkat, melyek nem mindenkivel esnek meg (pl. mikor beakadt a fülem egy üzlet parkolójában egy faágba, vagy mikor alsógatyába indultam el suliba). Ilyesmi történt ma is:

Általában rendkívül ügyesen tudok kiszállni az autóból, ma viszont a biztonsági öv csatja keresztbe fordult az ajtóban lévő tartóban és beszorult. Mikor lendületesen ki akartam szállni meg is akadt az ajtó, de persze nem kapcsoltam kapásból; ezért a résen már el is kezdtem kitenni a lábam, ami a résben ragadt. Tudom most mindenki arra gondol, hogy ilyen bárkivel megesik és hogy nem vészes az, hogy az ember lába beszorul a kocsi ajtójához, miközben az ajtót a biztonsági öv tartja, aminek feszített állapotán nem tud változtatni, mert a lába útban van... de azért én vacakoltam egy ideig, mire az agyam rekonstruálta a szituációt és ki tudtam szállni ;)

legyen szép napotok ;)

Nem mondom, hogy nem szoktam néha túlbonyolítani a dolgokat, de a mai nem volt egyszerű. Mindegy miért, de én foglalkozom az egyik ügyfél regisztrációs felületével (igazából a webes dolgok nálam futnak össze) és a regisztráció során keresztnevet kértünk az ügyfelektől. Ami jónak tűnik viszont páran felveszik a férjük nevét és lássuk be gy Kovács Zoltánnénak a keresztneve nem Zoltánné... és ebből elég sok gond volt, mert az iratokon Zoltánné van... 

Kitaláltuk, hogy legyen utónév (már ez sem ment könnyen, nem nagyon ugrott, be hogy nevezik a Zoltánnét). Ki is küldtem, hogy cseréljék... erre kaptam egy mailt, hogy rendben, de lefordítanám ezt a két szót nekik... és itt jött a bonyolítás mikor ezt angolul megpróbáltam elmagyarázni... egy példán bemutatva kitérve olyan apróságokra, hogy a feleség elég jól keverheti a magyarban a férj és a feleség nevét.

De szerintem sikerült ;)

mondjuk ez tényleg elég zavaros nálunk.... 

Voltam megint gerinctornán (kedvesemmel, de ez most ide csak a saját élmény megy fel), régen is szerettem nagyon, mert bár nem minden feladat való pont nekem azért rendesen átmozgat. A bejegyzés meg azért született, mert kb mindenhol izomlázam van :) 

megyek a köv. alkalomra is :D