fu kicsit megváltozott a blog.hu felülete (nekem bejön nézzük létre tudom-e hozni a bejegyzést)
Voltam pránanadi táborban pár napot, nem árt ha az ember nyitott a világra :) és részt vettem életem első közös meditációján. Na az kiderült, hogy ez nem lesz az én műfajom. Előtte volt leborulás, ami nagyon jó volt, viszont ez azt jelentette, hogy 5-kor keltem, utána elrohantam kaját venni a táborban lévő árushoz, aki ismerve a csapatot korán nyitott :) minden nap kivéve vasárnap... na milyen nap vala azon a bizonyos napon? igen.. szóval vissza a sátorhoz, ahol találtam egy barackot, gyorsan megettem és mentem borulni (ez kb egy órás reggeli tornának lehet tekinteni - persze ennél sokkal többről van szó, de mivel ez a blog az étkezési szokásaimról szól most csak ez releváns) szóval borulgatás után irány a meditáció. Ezt azt hiszem 7 körül kezdődött, mivel én már 5-kor is éhes voltam a barack meg nem tartott sokáig elég nehéz volt jó arcot vágni a dologhoz... de belevágtam. A meditáció kb egy óra volt közben végig azon járt az eszem, hogy éhen fogok halni, valahogy így:
Mester: - érzed, hogy átjár a sárga fény
Én: hát ha azt nem is, de azt igen, hogy mindjárt éhen fogok halni :)
utána mivel az volt az utolsó nap a táborban szépen megköszönték mindenkinek, aki bármit csinált a táborban. Ezek derék segítőkész emberek és jó sokan voltak 9-kor még mindig nem tudtam enni, szóval mikor fel lehetett állni én nem a derék embereket, láttam, hanem olyan akadályokat akik elválasztanak a kajámtól, szóval ha meditálni nem is meditáltam minden önuralmamat mozgósítottam és nem tapostam le senkit...
Irány az kis közért - aki eddigre kinyitott :))))) - vettem két csigát, meg egy vizet (rövid szavak nem vacakoltam) és gyorsan ettem. Azt hiszem éhesen nem szabad meditálni ;)
