rég írtam olyat, ami érzelmeket is tartalmaz, de ma jó pár dolog kikivánkozik belőlem:
Azt hiszem jó ember vagyok és tudom, hogy minden ami jó bennem
anyukámnak köszönhetem. Mindig is szerencsésnek vallottam magam, hogy
ilyen szeretetben nőttem fel. Anyukám pár éve elég rossz egészségi
állapotba került az orvosok nem tudták mi baja, sokat aggódtunk érte.
Kb egy éve viszont megtalálták az okot, kapott rá gyógyszert és
lényegében olyan volt, mint régen. Hol az unokákra vigyázott, hol
nekem dobott össze valami finomat, ha nem terveztem ebéddel vagy csak
szerettem volna meglátogatni. A nővérét ápolta, hetente utazott le
hozzá, hogy megfőzzön neki. Nemrég volt nálam vendégségben örült, hogy
szép lett a lakás - és boldogan hívott fel, mikor meglátta az új
hűtőmágnest, amit hoztam neki, és a hűtőjére csempésztem "ez eddig a
legszebb"
A mostani jó idő tovább növelte az életerejét kifejezetten fiatalos
volt napozgatott, készült a hétvégi családi ünnepre, ajándékot vett az
ünnepeltnek. Boldogan számolgattuk a családdal, hogy 10-20 évet még
biztosan élni fog. Piszkált sokat az esküvővel, meg hogy szeretné
látni a gyerekeimet.
Múlt hét vége felé elkapott egy vírust (hányás, hasmenés). Tegnapelőtt
voltam nála, nem volt jól, de elzavart, nehogy elkapjam, nem szerette
a kólát de azt mondta most kér, hogy meggyógyuljon (állítólag ropi +
kóla ilyenkor az ajánlott)
Tegnap nem válaszolt a telefonra ezért felugrottam hozzá, mert aggódtunk
Ekkor sajnos már halott volt.
Amíg az ügyeletre vártam - a nővéremnél, mert együtt könnyebb és volt
jó pár óránk. Feltörték a lakást és elvitték minden értékét, feltúrták
a cuccait...
egy nagyon jó ember távozott el, számomra mindenképpen a legfontosabb
és végül pár sor, ami nem írja le az érzéseimet, de a tanács miatt idemásoltam
Édesanya
mikor éhes vagy megetet
mikor elesnél fogja a kezedet
tehetsz bármit: feltétel nélkül szeret
köszönd meg Neki minden nap!
amíg még lehet...
2011. március 28.
