Nagyon sokat gondolok anyumra. Annyiszor nyúlnék a telefonért, hogy felhívjam vagy fordul meg a fejemben, hogy ő hív. Többször voltam fent a lakásban meglocsolni a virágait és még mindig annyira távolinak tűnik minden. A hétfők és a legnehezebbek olyankor otthon dolgozom, egyedül vagyok, és általában nála ebédeltem, jó lenne ha lenne egy hely ahol kicsit emlékezhetnék rá és közben tehetnék érte valamit, azt hiszem ezt majd a sírjánál tehetem meg... bár nagyon félek a temetéstől, nem örülne, ha látná, hogy szomorú vagyok
mindig sürgött, mindig forgott,
mikor látott rám mosolygott
mindig adott, sosem kért
kiskoromban mesét mesélt
nagyobb lettem, ott volt velem
beteg voltam fogta kezem
segített, hogy férfi legyek
mégis bőgök, mint egy gyerek
2011.04.15
