Megint fent…
A remény sugarán magasra mászva
Ott szétnézve, a Semmi szélén állva
Mosollyal az arcomon
Magam ismét mélybe dobom.
S bár zuhanás közben már remélek,
Mégis mindig földet érek...
Félek, semmi mást nem érzek;
Csak hálni jár belém a lélek.
Aztán a vékony fénysugár
Megint Rám talál;
Nem ígér, csak mutat egy útra
És én mászni kezdek újra és újra...
I, 2009.június 23.
